A jogszabályalkotók tehetők részben felelőssé az önkormányzatok eladósodásáért. A közbeszerzésmentes kötvénykibocsátással ugyanis inkább csak a közbeszerzési folyamat meggyorsítására volt lehetőség, a megoldás a banki hiteleknél jóval alacsonyabb kamatot eredményezett a településeknek.

JELENTKEZZEN AKTUÁLIS RENDEZVÉNYEINKRE

Új Közbeszerzési Törvény 2011-2012.
2011. augusztus 30. – Tulip Inn Budapest Millennium

Új Közbeszerzési Törvény 2011-2012.
2011. szeptember 27. – Radisson Blu Béke

A helyi önkormányzatok finanszírozási problémáiért részben a jogszabályalkotók a felelősek − derült ki az önkormányzati szövetségek vezetői és a Bankszövetség vezetőinek tegnapi megbeszélésén. Európában lényegében példa nélküli az, hogy a helyhatóságok pénzügyi szolgáltatási tevékenységét közbeszereztetni kell. A törvény olyan szinten szakmaiatlan, hogy a folyószámlahitelek nyújtására is külön tendert kell kiírni, holott a településeknek csak egyetlen − közbeszerzés során kiválasztott − számlavezető bankjuk lehet, a folyószámlahitel pedig a számlához kapcsolt szolgáltatás. Érdekes ugyanakkor, hogy a Magyar Államkincstár (MÁK) 2010. január 1-jétől számlát vezethet az önkormányzatoknak, ráadásul közbeszerzés nélkül − ezt kihasználva nyitott számlát Heves Megye Önkormányzata, amikor az OTP Bank a megye tartozásainak egy részét inkasszálni igyekezett a számláról. Más kérdés, hogy a MÁK egyéb pénzügyi tevékenységet nem végezhet, így nem is hitelezhet − vagyis a MÁK-számlavezetés csak a már lényegében fizetésképtelen önkormányzatoknak éri meg.
A bankok és az önkormányzatok évtizedek óta hatékonyan tudtak egymással dolgozni, ám a közbeszerzési törvény szabályozása ezt a kapcsolatot alapjaiban nehezítette meg: a számlavezetést jórészt ingyen biztosító bankoknak komoly árazási versenybe kellett kezdeniük minden kölcsönért. A jogszabályalkotók ugyanakkor itt is kiutat kínáltak: míg a hitelekre vonatkozott a közbeszerzési törvény, a tőkepiaci instrumentumok − így a kötvénykibocsátás − igénybevételét nem kellett tendereztetni.
A közbeszerzésmentes kötvénykibocsátással ugyanakkor a piaci szakemberek szerint inkább csak a hónapokig elhúzódó, drága közbeszerzési folyamat meggyorsítására volt lehetőség, miután egy-egy kötvénykibocsátásra így is pályáztattak az önkormányzatok: a legkisebb település is legalább 3-4, a nagyobb városok és megyék akár 8-10 ajánlatból is kiválaszthatták a számukra legmegfelelőbbet. A megoldás a banki hiteleknél jóval alacsonyabb kamatot eredményezett a településeknek, s talán még ennél is komolyabb érv volt számukra, hogy a kötvénykibocsátáskor a hitelekkel ellentétben az önkormányzatoknak nem kellett megmondaniuk, milyen célra (beruházásra) költik el a befolyó pénzt. (Sok önkormányzat ezért "tőzsdézni" kezdett a pénzekkel: a carry trade esetleges nyereségét ugyanakkor mára elvitte a megugró árfolyam.)
Egyes vélemények szerint a bankok felelőssége ott kereshető, hogy azoknak az önkormányzatoknak is segédkeztek a kötvénykibocsátásban, amelyeknél tudható volt, hogy nem későbbi beruházásra, hanem napi működésre megy el a pénz − erre elsősorban a megyei kötvényeknél volt példa. Ugyanakkor a lapunknak nyilatkozó banki szakemberek szerint 2006−2007-ben − amikor a kötvénykibocsátások zöme történt − a megyei önkormányzatok forrásai még elegendőnek tűntek a 20 éves finanszírozásra. Az önkormányzati rendszerből folyamatosan elvett állami rész − a tavalyi 120 milliárd után idén 40 milliárd az elvonás erről a területről − mellett a megyék finanszírozásának felborulásához az is hozzájárult, hogy az elmúlt években − különösen 2006-ban és 2010-ben − a megboruló költségvetésű települések a korábbinál ötször több intézmény működtetését adták át − forrás nélkül − a megyéknek.

Forrás: napi.hu

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.